A pompás Urnasír kiemelkedik a mauzóleumok sorából. Legnagyobb különlegessége az, hogy kétszintes. A boltíves alépítményen egy nagy oszlopos udvar áll, itt kezdődik maga a mauzóleum. A teraszról látványos kilátás nyílik a romvárosra.
A 26m x 16,49m-es homlokzatot középen két féloszlop, a sarkokon pedig két pilaszter „tartja” a felette lévő oromzatot. A sír fekvése az elemeknek kitett, így az erősen megkopott, de ezért még kivehetőek a négy alakot ábrázoló frízek. Valószínűleg nabateus istenségeket ábrázolnak. Az oromzatot egy fedeles urna koronázza, amely a sírkamra nevét adta.
Az építmény másik jellegzetessége az oszlopközökben, magasan lévő 3 temetkezési fülke (loculi). A középső nyílásában még ma is látható egy dombormű, amelyen egy tunikába öltözött - feltehetően nabateus - előkelőség - mellszobra látható. Feliratok hiányában nem tudjuk kit ábrázol, de a tudósok – az építést az i.sz. 1. század második felére datálva - úgy vélik, hogy II. Malichus (uralkodott i.sz. 40-70) király mellszobra.
Az urnasír belső kamrája majdnem négyzet alakú,18,95 x 17,15 méteres. A hátsó fal bal szélső részén egy vörösre festett görög feliratot találtak, amely szerint Iaszón püspök Kr. u. 446-ban bizánci templommá alakíttatta át a komplexumot. A hátsó fal három egykori sírkamráját ekkor lapos boltozatú apszissá alakították át. A templom déli oldalán egy gödörsír található, a jobb oldali apszisban pedig egy másik. Megmaradt egy márványtömb, amelynek a sírfeliratából tudjuk, amelyet a 447-ben elhunyt Dionysiusnak, Iaszón püspök fiának szenteltek.